Leandro Filipe, a DAC 23 esztendős hálóőre a csapat egyik húzóembere a jelenlegi idényben. A sérülése utáni visszatérését követően mindegyik bajnoki találkozón szerepet kapott és nagyban járult hozzá ahhoz, hogy együttesünk kapta a legkevesebb találatot az idény eddigi menete során. Egyúttal övé a legtöbb nullázás és a leghosszabb, kapott gól nélküli sorozat is.

Hogyan telt a gyermekkorod és miként vált belőled kapus?
„Brazília déli részén születtem és nevelkedtem. A gyerekkorom ugyanolyan volt, mint a legtöbb brazilnak. Folyamatosan futballoztunk és arról álmodoztunk, hogy professzionális labdarúgó válik belőlünk és azokra a csillagokra fogunk hasonlítani, akiket a televízióban néztünk. A kapusposzt teljesen váratlanul jött. Sokáig középpályás voltam, ám az egyik pillanatban kedvet kaptam a védéshez. Mondhatjuk, hogy az a sors én Isten terve volt, mivel pont abban a pozícióban kezdtem el sikeres lenni.”

A tél folyamán olyan sérülést szenvedtél, amely műtéti beavatkozást követelt meg. Mi volt a legnehezebb a rehabilitációs folyamat során?
„Kemény időszakot éltem meg. Addig sikeres voltam, majd jött a balszerencsés vállízület-sérülés, amely miatt meg kellett műteni. A szezon hátralevő felét ki kellett hagynom. Istennek köszönhetően azonban javult a helyzet és nagyon boldog vagyok, amiért visszatérhettem. Pszichikai szempontból még nehezebb volt a rehabilitáció, mint fizikailag. Szerencsére sikerült túljutnom rajta. Most közösen haladunk a céljaink elérése felé és nagyon boldog vagyok, hogy ismét a pályán lehetek a csapat segítségére.”

Mennyire volt nehéz a csapattársakat figyelni abban az időszakban, amikor nem léphettél pályára?
„Ez volt a legnehezebb. Az elején kiváló mérkőzéseket játszottunk, én pedig rendkívül örültem az együttes sikerének és annak a munkának, amit a srácok elvégeztek. Amikor azonban elkezdtek bonyolódni a dolgok, nagyon nehéz volt a lelátóról figyelni őket, tudva, hogy csak szurkolással lehetek a segítségükre. Futballistaként mindig a pályán akarunk lenni és segíteni a csapattársakat.”

A kapuba csak a nyáron térhettél vissza. Hogyan érezted magad az első mérkőzésen és mikorra nyerted vissza a teljes önbizalmadat?
„Az első találkozó főleg a nagy megkönnyebbülésről szólt. Hosszabb idő után ismét azt csinálhattam, amit szeretek és rádöbbentem, hogy visszatértem. Ami az önbizalmat illeti, a Bolton elleni előkészületi összecsapáson éreztem százszázalékosnak. Pont akkor éreztem azt, hogy teljesen visszatértem.”

Mi a véleményed kapusként arról, hogy a DAC ennyire kiválóan kezdte a 2026/27-es szezont?
„Hihetetlenül indítottunk. Nagyon jó teljesítményt nyújtunk, ugyanakkor sikerül tartani magunkat a játékstílusunkhoz is. A kupasorozatokban néhány csalódás is ért bennünket, amelyekben tehettünk volna többet, de ez nem változtatott a hozzáállásunkon. A célkitűzéseink ugyanazok maradtak és továbbra is összetartunk annak érdekében, hogy elérjük a célunkat. Tisztában vagyunk vele, hogy magában a jó kezdés nem elég, egészen az idény végéig hasonló színvonalat kell tartanunk.”

A bajnokságban a legkevesebb gólt kaptad és a legtöbb nullázással is te rendelkezel. Szerinted mi a csapat védekező stabilitásának a kulcsa?
„Nagyon örülök ezeknek a számoknak. Nekünk, kapusoknak rendkívül kellemes érzés kapott gól nélküli meccseket lehozni, ám az csak az egész gárda közös erőfeszítésével lehetséges. Mind a tizenegy futballista kulcsfontosságú. Én csak a kirakós utolsó darabkája vagyok, ám az egész rendszer azért működőképes, mert mindegyik játékos kiválóan teljesíti a védekező feladatait és besegít nekünk hátul. Bízom benne, hogy folytatjuk ezt a sorozatot és hogy még sikerül meghosszabbítanunk.”

Mit éreztél, amikor a trencséni összecsapást követően a szurkolók a nevedet skandálták?
„Hihetetlen érzés volt, de egyúttal úgy tekintettem rá, mint annak a visszajelzésére, hogy a mindennapi kemény munka meghozza a gyümölcsét. Boldog vagyok a drukkerek pozitív érzései és az elismerésük miatt, amelyet kinyilvánítanak felém. Ez még nagyobb motivációt ad, hogy a maximumot nyújtsam a klub és a szurkolók érdekében.”

Hogyan láttad a kapuból a nagyszombati Spartak elleni legutóbbi bajnoki rangadót, amely 2:2-es döntetlennel zárult?
„Nehéz összecsapás volt. A rangadók sosem egyszerűek, mindig kemény és kiegyenlített párharcról van szó. Az eredmény miatt csalódottak vagyunk, mert a mutatott teljesítményünkért győzelmet érdemeltünk volna. Tudjuk azonban, hogy a labdarúgás nem mindig igazságos. Most már azonban új fejezetet kell nyitnunk és legközelebbi találkozóra összpontosítani, amely nagyon fontos lesz számunkra. Mindenképpen győzelmi céllal lépünk pályára.”

Milyenek a 2026/27-es idény hátralevő részére felállított célkitűzéseid?
„A fő célom, hogy minden egyes mérkőzésen a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam és győzelmekhez segítsem az együttest. Arról álmodozok, hogy az idény végén bajnoki címet ünneplünk a csapattársakkal. Viszont az ehhez vezető út rendkívül nehéz és hosszú, szükségünk lesz egy kis szerencsére és a szurkolók hathatós támogatására is.”

2024 februárja óta szerepelsz Szlovákiában. Hogyan sikerült megszokni az itteni életet a pályán és azon kívül is?
„Mindenki számára nehéz a külföldi kezdet, hiszen távol vagyunk az otthonunktól és a nyelvet sem beszéljük. Szerencsére az érkezésemkor még itt futballozott Mateus Brunetti. Ő és a felesége, Letitia sokat segítettek a klubban és azon kívül is. Nagyon hálás vagyok nekik ezért. Fokozatosan megszoktam az itteni környezetet, javult az angoltudásom és egyszeriben minden könnyebbé vált. Mostanra már nagyon boldog vagyok itt, otthon érzem magam Dunaszerdahelyen. Ehhez nagyban hozzájárul a csapatban és a klubban uralkodó nagyszerű légkör is. Ráadásul kiváló kapuscsapatot alkotunk, amiben óriási szerepe van Pavol Hrnčiarik kapusedzőnek is.”

Mi hiányzik a leginkább Brazíliából?
„Mindenképpen a család és a gyerekkori barátok. Ez az otthontól távol töltött életem legnehezebb része. Ezen kívül azonban nagyon jó az itteni szerepvállalásom. Mindent megszoktam és rendkívül elégedett vagyok itt.”

A beszélgetésben többször is megemlítetted a szurkolókat. Mit üzennél nekik?
„Remek szezonnak örülhetnek. Nagy dolgok várnak ránk, amikért egészen a legvégéig harcolni fogunk. Minden mérkőzésen számolunk a részvételükkel és a támogatásukkal, mivel nagyon fontosak számunkra. Bármi is történjék, továbbra is mindegyik meccsen teljes erőbedobással futballozunk majd.”