Peter Hyballa már nemegyszer említette az ön nevét a csapat védekező és támadó rögzített játékhelyzeteire való felkészítésével kapcsolatban. Mit takar pontosan az, ha valaki ennek a területnek a szakértője?
„Elsődleges feladatom az ellenfél standardszituációinak elemzése, amelyeket egy-két nappal a mérkőzések előtt mutatunk be a játékosoknak. A csapatunk legutóbbi találkozóján elvégzett rögzített játékhelyzetekkel szintén foglalkozunk. Megmutatjuk, mit csináltak jól és hogy miben kell még fejlődnünk. A videót követően a látottak a pályán való begyakorlása következik, beleértve a játékosok megfelelő helyezkedését is. A támadó standardszituációk különféle variációit a gyakorlatban is kipróbáljuk.”

Mennyit fejlődött ezen a téren a csapat az alatt a nagyjából másféléves időszak alatt, amióta a DAC-nál dolgozik?
„Amikor elkezdtük a munkát, meg kellett változtatnunk a védekezési stílusunkat emberfogásról területvédekezésre. Tizenöt mérkőzésből álló sorozatunk volt, amelyek alatt nem kaptunk gólt rögzített játékhelyzetekből. A tavalyi szezonban a bajnokság legjobb csapata voltunk a támadó standardszituációkat figyelembe véve. Az új idény elején ismét problémákkal küszködtünk, a területvédekezésről visszatértünk az emberfogásra, ami jobban passzol a jelenlegi játékoskerethez. Ami a támadófázist illeti, nem vagyunk olyan veszélyesek, mint tavaly. Bár sikerül helyzeteket teremtenünk, csakhogy nem tudjuk kihasználni azokat. A tizenötödik forduló utáni helyzetkialakítási számokat tekintve az idei szezonban jobbak vagyunk, mint a tavalyiban, csak az a fránya helyzetkihasználás… Volt legalább öt-hat olyan szituációnk, amelyeket nehezebb volt kihagyni, mint berúgni. Bízunk benne, hogy az elkövetkező összecsapásokon megtörjük ezt a pechszériát. A standardszituációk elleni védekezésünk rendben van, jelenleg immár nyolc mérkőzés óta nem kaptunk belőlük gólt.”

Sok időt tölt a nemcsak a szlovák élvonalban látható rögzített játékhelyzetek elemzésével. Milyenek a világfutballban jelenlevő trendek?
„A csapatnak néha külföldi felvételeket is megmutatunk. A játékosaink szeretnének feljebb jutni, ezért a legjobbaktól kell tanulniuk. Jó példa erre Matthijs de Ligt, az Ajax egykori és a Juventus jelenlegi középhátvédje. Áttanulmányoztuk, hogyan robban be az üres területekbe. Bár ezt mindig ugyanolyan módon teszi, de ha valamit százszázalékos intenzitással csinálunk, akkor az ellenfélnek nagyon nehéz levédekezni a befutást. Az európai labdarúgásban ezek a szituációk évről évre fontosabb szerepet kapnak. Főleg az olyan csapatoknak, amelyek a védekezésre és a gyors ellentámadásokra vannak berendezkedve, nincs sok lehetőségük a gólszerzésre, így a pálya minden szegletén lefújt szabadrúgással igyekeznek a labdát bejuttatni az ellenfél tizenhatosába. A Fortuna Ligában is láthatunk ilyen együtteseket. Felrugdossák a labdákat és igyekeznek begyűjteni a lepattanókat. Az itteni élvonal csapatai közül az Aranyosmarót a legjobb ebben. Magas futballistáik vannak, minden egyes labdáért megküzdenek. Ha sok magas játékos van egy csapatban, akkor úgy is lehet sikereket elérni, hogy a pálya közepén nincs túl sok kreativitás. Ami az alapkérdést illeti, a trend az, hogy a legjobb klubcsapatoknak az egyes rögzített játékhelyzetekre külön specialistái vannak. A mai labdarúgásban az eredményekről és a nagy pénzekről az apró részletek döntenek, ezért van például a Liverpoolnak egy olyan szakembere, aki csak a bedobásokra specializálódik…”

A standardszituációkat illetően vannak előre meghatározott, szezonbeli célkitűzések?
„Egy olyan klub vagyunk, amely igyekszik minden téren fejleszteni a játékosokat. Mondok egy példát. Az egyik célunk, hogy a középső védők több gólt szerezzenek. A szezonbeli két-három, rögzített játékhelyzet után lőtt találat ugyanis megnöveli ez értéküket.”

 Boszniában otthon maradt családja nélkül, egyedül él Szlovákiában. Hogyan viseli ezt a különlétet?
„Amikor tavaly nyáron Dunaszerdahelyre érkeztem, nem voltak hosszútávú terveim. Beszélgettünk arról a családdal, hogy velem jönnek-e, de az edzők esetében megtörténhet, hogy három mérkőzés után elbocsátják őket. Ezért úgy döntöttünk, hogy a családom Szarajevóban marad és meglátjuk, mi sül ki a dologból. Tizenöt hónap után még mindig külön vagyunk, mert nem lenne egyszerű ideköltözniük. Évente három-négy hónapot töltenek itt velem, a nyári és a téli szünet alatt is együtt vagyunk. Nem egyszerű a dolog, mert a gyerekek a szüleikkel szeretnének lenni, de az edzők élete már csak ilyen.”

Tudjuk önről, hogy muszlim vallású. Hogyan tartja fenn a vallása tradícióit Szlovákiában?
„Nem érzek különösebb eltérést e téren Bosznia és Szlovákia között és még semmilyen negatív tapasztalatom sem volt.”

A vallása tiltja az alkoholfogyasztást. Kivételt tenne ez alól, ha a szezon végén valamilyen trófeát szerezne a csapat?
„Bízom benne, hogy megnyerjük a kupát vagy a bajnokságot, de még abban az esetben sem szegném meg a vallásom elveit.”

Az én hazám: Bosznia-Hercegovina

Admir Kozlić 1985. január 22-én született Zenicán, az egykori Jugoszlávia területén. A szülővárosa Boszniában fekszik. Bár Hyballa vezetőedző asszisztense immár Szarajevóban van otthon és az utóbbi években külföldön dolgozott, büszke a gyökereire. „Mint ismeretes, 1992-ig, a délszláv háború kirobbanásáig Bosznia-Hercegovina Jugoszlávia része volt. Mivel viszonylag fiatal ország vagyunk, még mindig gondokkal küszködünk, amelyek elsősorban gazdasági jellegűek. Az elmúlt négy-öt évben az emberek elhagyják az országot és Nyugat-Európába mennek dolgozni. Boszniában nem látnak fényes jövőt sem maguk, sem pedig a gyerekeik számára. Ez egy nagyon szomorú trend. Bosznia egy gyönyörű ország, vannak folyóink, hegyeink, de a politikai helyzet nem túl jó. Az államalapítástól eltelt 25 év, az emberek pedig már nem akarnak tovább várni. Az utóbbi tíz évben megnőtt a turisták száma, akik a csodálatos természet miatt érkeznek Boszniába. Mindenképpen ajánlom, hogy látogassak el a fővárosba, Szarajevóba, ahol megtalálható a híres óváros a nagyjából 500 éves, Baščaršia nevű piaccal, amely még a török időkből származik. Ott csodálatos, kézműves emléktárgyakat lehet vásárolni. A turistáknak nem szabadna kihagyni a nagyjából 400 éves hídjáról világhírű Mostar városát sem, amelyet a háborúban elpusztítottak, de azt követően rekonstruálták. Ha szeretik a természetet, Boszniában sok vízesés is megtalálható, mint például a Jajce, Bihać vagy a Kravica.”