Andreas, három hónappal ezelőtt egy rendkívül érzelmes videóban köszöntél el a bécsi Austria szurkolóitól. Miként emlékszel vissza a búcsúzásra és hogyan érzed magad három hónappal később?
„Nagyon jól, szerintem a legjobb lehetőség volt a DAC-hoz való igazolásom. A családom Bécsben, tehát nagyon közel lakik. Általában három napot alszom itt, a fennmaradó négyet pedig Bécsben. Nagyon boldog vagyok, amiért Dunaszerdahelyre szerződtem. Az a videó nagyon érzelmesre sikeredett, hiszen három évet töltöttem ott, közösen sikerült valamit felépítenünk. Viszont távoznom kellett, és nem tudom, miért, de ilyen a futball, mindig az aktuális csapatom mezében szeretném a lehető legjobb teljesítményt nyújtani.”

A videófelvételen azt is láthattuk, hogy az Austria szurkolói tényleg nagyon szerettek…
„Olyan játékos vagyok, aki igyekszik mindig száz százalékot nyújtani, valószínűleg ezért kedveltek.”

Említetted a családod. Mit mondanál róluk?
„Ahogy azt elmondtam, ők Bécsben maradtak. A fiam az utolsó óvodai évét fogja abszolválni, és ezt többek között a nyelvi nehézségek miatt is nehéz lenne mondjuk Pozsonyban megoldani. A Bécsben maradás a legjobb opció számukra.”

Első alkalommal álltál idegenlégiósnak. Hogyan éli meg a család és te ezt a helyzetet?
„Amikor a LASK Linz együttesénél futballoztam, négy-öt hónapot hotelben éltem, mert a ház, amit kinéztünk magunknak, még nem volt szabad. Addig a család Grazban maradt. A mostani helyzet teljesen rendben van, a fiam és a barátnőm is elégedettek ezzel. Természetesen kicsit más Ausztrián kívül futballozni, de a csapattársaim az első naptól kezdve befogadtak és mindenben a segítségemre voltak. Könnyű volt beilleszkedni és megszeretni az együttest. Remélhetőleg idén vagy jövőre sikerül trófeát hozni Dunaszerdahelyre.”

Régebben a Mattersburg, a LASK és az Austria színeiben már pályára léptél a DAC ellen, így az új állomáshelyed nem volt teljesen ismeretlen számodra. Az ideigazolásod előtt gyűjtöttél információkat a klubról?
„Igen. A szerződésem aláírása előtt személyesen is megnéztem a várost, a stadiont és az akadémiát is. Ezt követően könnyű volt a döntés, hiszen minden nagyon komoly szinten van, mindenünk megvan, amire csak szükségünk lehet a sikeres szerepléshez.”

Milyen érzés a keret egyik legrutinosabb tagjának lenni?
„Őrület, első alkalommal futballozom olyan csapatnál, amelynél az idősebbek közé tartozom. Az Austriánál több csapattársam is betöltötte már a harmincat. Igyekszem húzni a csapatot és mindig a győzelemre törekszem, gyűlölöm a vereségeket. Megvan az a bizonyos csapatszellem, hogy lépésről lépésre fejlődjünk és megküzdhessünk a legmagasabb helyezésért.”

Kacharaba mögött a gárda második legidősebb játékosaként képes vagy átérezni, miben tudod segíteni a fiatalok fejlődését?
„Igen, természetesen. Az Austria gárdájánál is a legutóbbi két szezonomban igyekeztem a fiatalok segítségére lenni, itt pedig heti egy alkalommal külön edzésünk van a szélsőkkel. Szeretek segíteni a fiataloknak. Főleg Ausztriában többször is megtapasztaltam, hogy amikor a fiatalok feljönnek az ifiből, vannak bizonyos lemaradásaik, viszont, ha az első három-négy hétben valaki hajlandó gyakorolni ezeket velük, abban az esetben komoly javuláson is átmehetnek. Olyan játékos vagyok, aki sokat beszél és sokat is nevet, ami jó hatással lehet a fiatalokra. Azt látják rajtam, hogy kész vagyok nekik segíteni, nem pedig teherként élem ezt meg.”

Ausztriából egy teljesen új környezetbe érkeztél, nem ismerted egyetlen csapattársadat sem. Kikkel töltöd a legtöbb időt?
„Az edzések között a Bonbon Hotelben vagyok, néha Karol Blaškoval és Alioune Syllával megyünk ki enni valamit. Amikor szabad a délutánunk, autóba ülök és hazamegyek Bécsbe. Igazából az összes csapattársammal kijövök, bármelyikükkel kellemesen el tudok beszélgetni egy ebéd vagy kávé mellett. Az egyik fizioterapeutánk, Puha Laci futballozott Ausztriában, így valamennyire tud németül. Sőt, a bátyámmal csapattársak is voltak. Megesik, hogy a többiekkel kártyázással múlatjuk az időt. Jó dolog, amikor összejön a gárda és közösen csinálunk valamit, nem szeretem, amikor kis csoportok alakulnak ki a csapaton belül, és ez nem is jellemző ránk.”

Beszéljünk az eddigi mérkőzésekről. Az első összecsapás előtt beteg voltál, így csak csereként léphettél pályára, a másodikon 88 percet kaptál…
„Szerintem az első találkozón sem nyújtottunk rossz teljesítményt, csak az utolsó passzaink nem sikerültek, nem voltunk kellőképpen harapósak az ellenfél kapuja előtt. Az ellenfél egy szögletet követően megszerezte a vezetést, majd egyenlítettünk és akár győzhettünk is volna. A második meccs a kezdő sípszótól jól alakult, egységesen, csapatként futballoztunk, az ellenfélnek nem igazán volt esélye a pontszerzésre. Az első félidő első tíz percében sok lehetőségünk volt, majd büntetőből megszereztük a vezetést. Igyekeztünk másodszor is eredményesnek lenni, mivel az egygólos előny eléggé törékeny dolog. Talán legközelebb még hatékonyabbak leszünk a kapu előtt, megkönnyítve ezzel a saját dolgunkat is.”

Az Austria legeredményesebb futballistájaként érkeztél Dunaszerdahelyre, a legutóbbi két mérkőzésen több veszélyes lehetőséged is volt, de a gól egyelőre várat magára. Mit vársz magadtól e téren?
„Teljesen kiegyeznék azzal, ha Damir, Djuka (Djukanović) vagy bárki más lődöznék a gólokat, a csapat pedig folyamatosan győzelmeket aratna. Természetesen én is szeretnék betalálni és a csapat segítségére lenni, de mindegy, ki eredményes, ha a gárda sikeres. Remélhetőleg már a soron következő összecsapáson feliratkozhatok a gólszerzők közé, viszont csapatként kell fejlődnünk és elérnünk valamiféle komoly eredményt.”

Erre legközelebb szombaton lesz lehetőséged az újonc Sároseperjes otthonában, ahol teltház vár ránk.
„Mindig nehéz egy újonc ellen futballozni, viszont, ha úgy fogunk játszani, mint a Rózsahegy ellen, akkor nem adunk nekik esélyt velünk szemben. Egységesen, csapatként kell futballozni, és akkor három ponttal térhetünk haza.”

Minden bizonnyal követed az Austria eredményeit, holnap az Ostrava együttesével csapnak össze a KL-ben. Mit vársz a meccstől?
„Remélhetőleg győzni fognak. Viszont láttam a párharc első felvonását, így tisztában vagyok vele, hogy az Ostrava jó csapat, minőségi támadójátékosokkal. Viszont a védelmük nem igazán acélos, így a bécsieknek lehetősége lesz akár többször is betalálni nekik. Bízom benne, hogy végül ők jutnak be az UEFA Konferencia Liga következő fordulójába.”