A restartot követő egyik legfontosabb mérkőzés várt a Storck-legénységre. Tisztában voltunk vele, hogy a július 8-i kupafináléban csak akkor lehetünk ott, ha legkevesebb egy, de jó esetben ennél több gólt rúgva kiejtjük a Rózsahegyet. Ezt áhította a klub, akárcsak a játékosok, a szurkolók és az új edzői stáb is: bejutni a döntőbe, melynek hangulatába legutóbb 25 éve kóstolhattunk bele. A Nagyszombatban pályára lépő kereten mindössze egy helyen változtatott az edző, aki Bednár helyett a kisebb sérüléséből felépülő Šimićet játszatta ismét. Egy héttel ezelőtt Schäfer gyors góljával megszereztük a vezetést, de Brenkus a vége előtt 5 perccel kiegyenlített, így a visszavágót Ján Haspra csapata várta kedvezőbb helyzetből.

A járványellenes intézkedések miatt a rózsahegyi stadionba sem engedtek be ötszáz embernél többet. Egy tucat DAC-szurkolót azonban még ez sem késztetett otthonmaradásra, és a kerítésen kívülről szorítottak, szurkoltak a csapatnak. Még onnan is jól lehetett látni, hogy a kezdő sípszó után azonnal magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, és megpróbáltuk irányítani a játékot. Ez leginkább a labdatartási mutatókban mutatkozott meg, mert a kiválóan záró hazai védelemmel szemben nagyon nehéz volt eljutni Macík kapujáig. Ha íveléssel próbálkoztunk, kifejelték, ha lapos passzokban bíztunk, kivágták.

Nem csoda, hogy az első kaput eltaláló lövésünkre a 18. percig kellett várni. Divković egy Davistől érkező beadásból szeretett volna gólt rúgni, de nem tudott kellő lendülettel kapura fordulni, Macíknak így nem volt nehéz dolga. Aztán jött a döbbenet. Šimić a 20. percben sárga lapot érően szabálytalankodott, a megítélt pontrúgást követően pedig Madleňák szerezte meg a vezetést – 1:0. Ez volt a liptóiak első lehetősége.

Válaszként Balić próbálkozott egy technikás lövéssel, de nem találta el a kaput. A következő komolyabb helyzetünkig újabb percek teltek el. A 39.-ben lendületes támadást vezetett Kalmár, aki lövés helyett a jobb helyzetben lévő Divkovićot választotta, ő viszont fölé célzott. Az első félidő hajrájában ráadásul lesérült Vida, akit hordágyon kellett levinni a pályáról. (Mint utóbb kiderült, térdsérülést szenvedett. Állapotáról a rá váró orvosi vizsgálat után tudunk beszámolni.) Helyén Fábry avatkozott játékba.

A térfélcsere során csak Ján Haspra cserélt: Almási László helyett Gerecet küldte be a csatársorba. Egy újságíró ekkor a lelátón megjegyezte, a csere arra utal, hogy védekezni fognak a második félidőben a hazaiak. Valószínű ekkor még ő sem sejtette, hogy Gerec kettővel köszön be nekünk, és belövi a Rózsahegyet a döntőbe. Ezzel tulajdonképpen le is lőttük a poént, bár számunkra sajnos semmi nevettető nem volt ebben a meccsben. Azért menjünk csak sorjában.

Már az 52. percben megpecsételődhetett volna a sorsunk, ám ekkor még Jedlička életben tartotta a reményeket. Regáli „megetette” Kružliakot, és hirtelen farkasszemet nézett a kapusunkkal, kettejük párharcából viszont Jedlička jött ki győztesen. Nem szabadult fal azonnal a kapunk, de az ismétlést már fölé küldték a hazaiak. A másik oldalon Schäfer távoli lövése vágódott le szögletre, és sajnos a többi próbálkozásunkra is ez volt a jellemző: lepattant, kifejelték, fölé küldtük… Regálinak is mondhattunk egy köszönömöt, hogy bő fél órával a vége előtt oldalhálót lőtt. A másik oldalon Blackman távoli bombája szállt jócskán fölé.

A hangosbemondó közben bejelentette a nézőszámot, s mi nagy tételben mertünk volna fogadni, hogy a 365 néző látott már ennél szebb focit is. Azt azonban tudta mindenki, hogy itt most nem a szépségre játszunk, hanem a döntőbe jutásért. Ehhez viszont a részünkről sokkal többre, pontosabb és rámenősebb játékra lett volna szükség. Mintha túl görcsösen akartuk volna a gólt. Hiába járattuk ismét többet a labdát, nem jöttek a helyzetek. A 72. percben pedig még az égieknek is hálát adhattunk, amikor Gerec teljesen szabadon törhetett kapunkra, de megijedt a lehetőségtől, és inkább a nehezebb helyezben lévő Madleňákot választotta – szerencsénkre.

Egyre nagyobb volt rajtunk a nyomás és a kényszer, ezáltal szellőssé vált a védelmünk. Félő volt, ha egy kontrából elmegy a Rózsahegy, lehúzhatjuk a rolót. És amitől tartottunk, valósággá vált. Kétszer is. Gerec előbb a 80. – 2:0, majd a 88. percben is kijátszott helyzetből vette be a kapunkat – 3:0. Elúszott az álom…

Az első felvonás után még élt a remény, hogy a visszavágón megfordítjuk az állást, de sajnos nem a mi elképzelésünk szerint alakult a meccs. Hiába domináltunk az elején, mezőnyfölényünket nem sikerült góllá érlelnünk, a hazaiak pedig ez első helyzetükből betaláltak. A második játékrészben sem sikerült feltörnünk a masszív rózsahegyi védelmet, sőt kaptunk még kettőt, ami végleg megpecsételte a sorsunkat. Nem tehetünk mást, mint gratulálhatunk az ellenfélnek a döntőbe jutáshoz, és bízhatunk abban, hogy jövőre végre nekünk is sikerül.

Edzői értékelés:

Bernd Storck (DAC): „Gratulálok a kollégámnak, megérdemelten jutottak a fináléba. Sajnos, ha nem rúgunk gólokat, nem tudunk továbbjutni. Ez nemcsak mára érvényes, hanem az első mérkőzésre is, ahol több helyzetet is kidolgoztunk, mégsem nyertünk. A meccs elején fölényt alakítottunk ki, de nem jöttünk rá a gólszerzés módjára. Volt ugyan két-három helyzetünk, de ha ezeket nem rúgjuk be, akkor nem megérdemelt a továbbjutás. A második játékrészben mindent megpróbáltunk, mégsem tudtuk feltörni a hazaiak egységes védelmi alakzatát. Tudtuk, hogy mit fognak játszani, és azt nagyon jól teljesítették is. Mi kissé fáradtnak bizonyultunk, a mai nem volt a mi napunk. Jövőre itt lesz az újabb lehetőség, nekünk pedig előre kell tekintenünk. Örülök, hogy itt vagyok, tudom, mit kell tennem. Egy hét van még hátra a Slovan elleni meccsig, most erre kell felkészítenem a csapatot, mert a hátralévő három bajnokit szeretnénk megnyerni. Sok sikert kívánok a Rózsahegynek a döntőben.”

Ján Haspra (Rózsahegy): „Nagyon nagy volt a vágy bennünk, hogy bejussunk a döntőbe. Ezt a klubban és a városban is érezni lehetett. Az első játékrészben az ellenfelünk egyértelműen dominált, de csak a két tizenhatos közt, nekünk pedig sikerült megszereznünk a vezetést, ami nagyon segített a folytatásban. Számítottunk rá, hogy ki fog nyílni a DAC védelme, hiszen a fordításhoz gólokra volt szükségük. Abból is profitáltunk, hogy a legutóbbi, nagymihályi bajnokin pihentetni tudtam a játékosaimat. Ma a bírok is nagyon korrekten fújták a meccset. A DAC nagyon jó csapat, üde szénfoltja a ligának. Nagyon örülünk, hogy ott lehetünk a pozsonyi döntőben, ahol akár meglepetés is születhet.”

MFK RÓZSAHEGY - FC DAC 1904 DUNASZERDAHELY 3:0 (1:0)
Slovnaft Cup, elődöntő, visszavágó, Štadion pod Čebraťom, Rózsahegy, 2020.06.24., 18:00
Játékvezetők: Smolák - Hrčka, Hancko
Góllövő: 20. Madleňák, 80., 88. Gerec
Nézőszám: 365
Sárga lap: 33. Almási, ill. 21. Šimić, 91. Kružliak
DAC: Jedlička - Blackman, Šimić, Kružliak, Davis - Schäfer (55. Sharani), Vida (43. Fábry), Kalmár (K), Balić (80. Bednár) - Divković, Ramirez
Rózsahegy: Macík - Čurma, Maslo (K), Mojžiš - Ďungel (83. Kojnok), Brenkus (69. Filinský), Múdry, Takáč (83. Kmeť), Madleňák (77. Twardzik) - Almási (46. Gerec), Regáli

A mérkőzés statisztikája:

Labdatartás: 40% : 60%
Lövések: kapura: 4:4, mellé: 4:8
Szabadrúgás: 12:16
Szöglet: 2:5

ÉLŐ SZÖVEGES KÖZVETÍTÉS