A világbajnokság és az azt követő pihenés után kellett egy kis idő a visszarázódáshoz, ám az elmúlt három fordulóban már a kezdőcsapat tagjaként számolt veled a vezetőedző. Immár százszázalékos állapotban vagy?

„Igen. A világbajnokság után magam is éreztem, hogy van némi lemaradásom az erőnlét terén, és a vezetőedzővel is le kellett néhány dolgot tisztáznom. Tudtam, hogy a fizikai állapotom nem tökéletes, viszont keményen edzettem, és jelenleg már ismét jó formában érzem magam. Százszázalékosan felkészült vagyok.”

A bajnokságban jól szerepel a csapat, nyolc fordulót követően a második helyen állunk. Néhány meccset kívülről követtél figyelemmel, néhányon szerepet is kaptál. Hogyan értékelnéd a gárda eddigi teljesítményét?

„Kezdetben meg kellett szoknunk az új edző eltérő stílustát, és eltartott egy kis ideig, amíg megszoktuk az ő játékrendszerét. Viszont nagyban fejlődőképes az együttes, tisztában vagyunk vele, mit akar tőlünk az edző. Úgy gondolom, hogy jól indítottuk a szezont és bízom benne, hogy sikeresek leszünk és teljesülnek a bajnoki álmaink.”

Feldolgoztátok már a szezon első vereségét, amelyet a Slovan otthonában szenvedtünk el?

„Természetesen csalódottak voltunk utána. Az a mód azonban, ahogy képesek voltunk dramatizálni a mérkőzést, optimizmusra ad okot. Fiatal csapat vagyunk, hibázunk még, de nagyon jó morális jegyeket és hozzáállást mutattunk Pozsonyban. Háromgólos hátrányban sem adtuk fel, ám végül a saját hibáink vezettek a vereséghez.”

A múlt heti, szurkolói találkozón Hyballa vezetőedző egy olyan felvételt mutatott be, amelyen a nyitrai győztes találatunk utáni pillanat van megörökítve. Az látható rajta, hogy az egész csapat együtt örül, téged is beleértve, aki csere voltál azon az összecsapáson. A felvételt arra használta a vezetőedző, hogy megmutassa a gárda összetartó erejét, a csapatnál uralkodó jó hangulatot, ahol mindegyik játékos – legyen akár kezdő vagy kispados – ugyanazért a célért küzd.

„Nálam a csapat együtt nyer és veszít is. A gárda erősebb, mint bármelyik egyén. Igyekszem mindig segíteni a többieknek, hogy a csapattársaim érezzék: képes vagyok adni valami pluszt az együttesnek. Ez fordítva is igaz: a csapat segít nekem, ha nem annyira megy a játék. A nyitrai mérkőzéskor nem voltam túl jó formában, de annyira együtt éreztem a csapattal, hogy olyan érzelmek szabadultak fel bennem, mintha a pályán lettem volna. Viszont én is elvárom a társaim segítségét, ha kevésbé megy a foci. Ez így van rendjén, és remélem, még sokáig is így marad.”

Vasárnap a bajnoki címvédő és az Európa-liga csoportkörébe bejutó Nagyszombatot fogadjuk. Ennyi év után már minden bizonnyal tisztában vagy azzal, mit jelent a szurkolóknak ez az összecsapás…

„Természetesen tudom, hogy ez a szezon egyik legfontosabb mérkőzése. Ugyanakkor egy visszavágási lehetőségként is tekintünk a találkozóra, hiszen nagyon jól emlékszünk még a legutóbbi összecsapásra, amely után a nagyszombatiak bajnoki címet ünnepelhettek, mi pedig csak szomorúan nézhettük őket. Ez egy különleges motiváció, hogy vasárnap győzzünk.”

Befejezésként térjünk még vissza a világbajnokságra. Két hónap elteltével is még mindig libabőrös vagy, ha visszagondolsz Panama oroszországi jelenlétére? Milyen emlékeket hoztál onnan haza?

„Azt, hogy a világbajnokság a legnagyobb sportesemény volt Panama történelmében, csak egy bizonyos idő múltán fogtam fel – csakúgy, mint az országomban élő emberek. Már magában a kijutás is óriási siker volt. Viszont az már a múlt, nem az emlékeimből élek. Kellemes volt, ám jelenleg már a jövőre összpontosítok. Az volt a legnagyobb felismerés, hogy a saját szememmel láthattam a más bajnokságokban futballozó profikat. Megértettem, hogy még sokat kell magamon dolgoznom, hogy az ő szintükre eljussak. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy nagyon keményen kell hajtanom. Igyekszem ilyen irányban gondolkodni és ez segített a már említett, szezoneleji krízis leküzdésében is.”