A jelenleg 53 esztendős Ľubomír Bednár a nyolcvanas évek közepén a sároseperjesi Tatran és a besztercebányai Dukla színeiben 35 mérkőzésen lépett pályára a csehszlovák élvonalban. Fiai, a 25 éves Filip és a hat esztendővel fiatalabb Martin esetében is igaz a mondás, mely szerint „az alma nem esik messze a fájától”. „A foci mindig jelen volt a családom életében, ezért bátran állíthatom, hogy már labdával születtem. Három esztendős koromtól jártam ki a bátyámmal és az édesapámmal a futballpályára, így már hétévesen tudtam, hogy futballista szeretnék lenni. A sároseperjesi Tatrannál kezdődött a pályafutásom, ahol három évig maradtam. Ezt követően egy helyi futballakadémiára kerültem, majd tizennégy esztendősen Nagymihályba igazoltam,” mondja Martin Bednár, a DAC friss erősítése.

Egyébként Filip Bednár a harmadik ligás Varannó (Vranov) erőssége. Vagyis annak a gárdának, amely a következő ellenfelünk lehet a Slovnaft Cup negyedik fordulójában. „Pont a múlt héten mondta a bátyám, hogy elfogadna minket kupaellenfélként. Bízom benne, hogy búcsúztatjuk a Bellust (Beluša), és összemérhetjük erőnket az ő együttesével. Ha már mindenképpen keletre kell utaznunk, akkor Varannó az egyértelmű választás a számomra. Már várom a megmérettetést.”

Térjünk vissza azonban „Bedňa” azon elhatározásához, hogy elfogadja a Csallóközből érkező ajánlatot. „Több klub is bejelentkezett értem, de sokat nyomott a latban, hogy a DAC mutatta a legnagyobb érdeklődést irántam. Éreztem, hogy ők akarnak a leginkább leigazolni. A menedzseremmel közelebbről is megnézhettük a klub működését, és már meg is született a döntés” - állítja a fiatal futballista, aki 2015 novemberében épp Dunaszerdahelyen mutatkozott be először az élvonalban. Akkor mindössze tizenhat éves volt!

A négyéves szerződés első napjai gyorsan elrepültek. „Jól fogadtak a srácok. Nem is vártam, hogy ilyen kiváló itt a közösség. Nagyon jól érzem magam, a legtöbb időt pedig Miňo Šimčákkal töltöm. Ő az, aki a legtöbbet segít nekem az első napjaim során. Kezdetben szeretném elnyerni a vezetőedző bizalmát és beküzdeni magam a kezdőcsapatba. A hosszútávú céljaim között a trófeák nyerését említeném – nemcsak a kupában, hanem a bajnokságban is. Ezután talán sikerül külföldre igazolnom, hiszen Dunaszerdahelyen tényleg kiválóak a feltételek a fejlődésre.”

Nagymihályban a hatos számú mez volt az övé, a DAC-ban azonban már Koné birtokolja azt a számot, így Bednár választása a 66-osra esett. „Igen, a hatosban szerettem volna pályára lépni, de az már foglalt volt. Sok ember mondta, hogy válasszam a 66-ost. Végül sikerült meggyőzniük.”

A 28 élvonalbeli összecsapásából legtöbbön a védekező középpályás szerepkörében lépett pályára, viszont nemegyszer a védelem közepében is szerepet kapott. Arra a kérdésre, mik az erősségei és miben kell még javulnia, gondolkodás nélkül válaszol: „Úgy vélem, hogy a játék olvasása az egyik nagy erősségem. Azt mondják rólam, hogy középső védőként képes vagyok jó keresztpasszokat osztogatni és a rúgótechnikám is magas szintű. Másrészt viszont dolgoznom kell a gyorsaságomon és szeretnék izomtömeget is felszedni, hogy több párharcot tudjak nyerni.”

Bednár tisztában van azzal, hogy először ki kell harcolnia helyét a DAC kezdőcsapatában, ám a jövőben szívesen kipróbálná a légióséletet Olaszországban vagy Spanyolországban. „Modrić és Kroos a kedvenc futballistám, tehát a Real Madridnak szurkolok.” Erre még egy további oka is van. A Nagymihály éveken keresztül egy olyan utánpótlástornát rendezett, amelyen a spanyol óriásklub is több alkalommal részt vett. „Néhányan közülük már a legjobb bajnokságokban futballoznak, mint például az a Borja Mayoral, aki több alkalommal is betalált ellenünk. Akkoriban tizennégy éves voltam, a csapattársaim két esztendővel idősebbek. Egy egész életre szóló élménnyel lettem gazdagabb, ráadásul teltház, négy és félezer néző előtt játszottunk.”

Szombaton Pozsonyban, a Slovan otthonában lép pályára a DAC. A jelenlegi keretünkből Bednár az utolsó, aki betalált az „égszínkékek” kapujába. Ez augusztus elején történt, de az első élvonalbeli gólja csak a szépítésre volt elég a zempléni csapat 1:2-es hazai veresége alkalmával. „A 90. percben történt. Egy szélről érkező beadás után a hátsó kapufánál helyezkedő társam kapura lőtt, és a labda a kapufáról hozzám pattant. Teljesen egyedül voltam, és kapásból a hálóba lőttem. Természetesen örültem a gólnak, csak kár, hogy nem ért egy pontot sem. Rögtön a mérkőzés után tudatosítottam, milyen remek dolog betalálni a Fortuna Ligában. Szerintem azon az összecsapáson jobbak voltunk a Slovannál. Szombaton azzal az egyértelmű céllal lépünk pályára ellenük, hogy ne térjünk haza üres kézzel. Személy szerint boldog leszek, ha az edző legalább a kispadról játéklehetőséget ad. Nagymihályba egy teljesen más felállításban érkezett a Slovan, a kulcsembereiket az európai kupasorozatra tartalékolták. Nagyon jó csapatuk van, így nehéz mérkőzés áll előttünk. Semmiképpen sem lennék mérges, ha szombaton fordítva történnének a dolgok, vagyis én ezúttal nem szereznék gólt, ám a csapat nyerne,” tette hozzá mosolyogva az ifjúsági válogatott labdarúgó.