Név: Tomasz Kucz

Posztom: kapus

Mezszámom: a végleges még nincs kijelölve, de biztosan nem a 12-es lesz, hiszen az egyrészt a szurkolóké, másrészt a lengyel tradíció szerint a második kapust jelzi

Születési időm és helyem: 1999. július 6., Varsó

Nemzetiségem: lengyel

Súlyom: 85 kg

Magasságom: 185 cm

Becenevem: Tomek

Családi állapotom: nőtlen

Testvéreim: van egy húgom, Kasia (2000-es születésű)

Eddigi pályafutásom: Drukarz Varsó, Polonia Varsó, Bayer 04 Leverkusen, DAC

Válogatottság: lengyel U15, U16, U18, U19

Trófeák: a Varsói regionális válogatottal kétszer is ezüstérmes lettem az országos bajnokságban, az egyik évad végén az ország legjobb kapusának választottak a diákok között

Végzettségem: gimnázium érettségivel, Leverkusen

Szerződésem kezdete és vége: vendégjáték 2019. június 30-ig

Erősebb láb: jobb

Pályafutásom kezdetei: 6-7 évesen indult a karrierem – az első találkozásom a focival a lakótelepünkön éltem át, és mivel én voltam a legkisebb és egy kicsit erősebb testalkatú, mindig engem küldtek a kapuba; Borucnak szólítottak, az egyik híres lengyel kapus után; mivel csapatban is akartam játszani, beiratkoztam és jobb hátvédet játszottam; később a Drukarznak nem volt kapusa, és édesapám meggyőzött, hogy menjek hozzájuk kapusnak; 5 évvel később a Poloniához igazoltam, ahonnan aztán a válogatottba is kerültem, 4 évvel ezelőtt pedig leszerződtetett a Leverkusen.

Edzők, akikre a legszívesebben emlékszem: minden edzőm adott nekem valamit, beleértve azokat is, akik talán csak pár hétig edzettek, vagy akik csak egy edzésen; mindannyian nagyon fontos szerepet játszottak a karrierem alakulásában

Mivel foglalkoznék, ha nem lennék futballista: több ötletem is lenne, lehetséges, hogy katona édesapám után, esetleg személyi edző vagy szakács a saját éttermemben

Az aktív pályafutásom után ezt szeretném csinálni: beutazni a világot

Kedvenc ételem: az utóbbi nyártól nagyon egészségesen étkezem, szinte minden zöldséget és gyümölcsöt imádok

Kedvenc italom: citromos víz, kávé, vörösbor

Kedvenc zenei stílusom, együttesem: lengyel disco, az autóban vagy meccs előtt lengyel rap

Kedvenc filmem: Vikings-sorozat, A Gyűrűk Ura, nincs kedvenc színészem

Legemlékezetesebb mérkőzésem: több is volt, de kettőt emelnék ki, amikor a Polonia játékosa voltam és a favoritnak számító Lech Poznan ellen játszottunk a lengyel U19-es bajnokság elődöntőjében (az elsőt 1:0-ra megnyertük, a másodikat 1:0-ra elveszítettük, és végül csak a 11-es párbaj után estünk ki)

A mérkőzéssel, labdarúgással kapcsolatos babonám: kezdés előtt odafutok a kapuhoz, felhúzom magam a felső lécre, majd leugrom és keresztet vetek

A világ labdarúgásában az a játékos, akit nagyon sokra tartok: gyermekkoromban Artur Boruc volt a példaképem, ma pedig igyekszem tanulni minden kapustól, aki a környezetemben megfordul, vagy akit a tévében látok

Álmaim bajnoksága vagy csapata: Nagy Britannia – az angol vagy a skót élvonal

Szabadidős tevékenység, ami kikapcsolódást jelent számomra: főzés és olvasás, szívesen járok horgászni a bácsikámmal

A sportág, amit a labdarúgáson kívül leginkább kedvelek: fitness, testépítés, kézilabda, kosárlabda és amerikai focit nézni

A nyelvek, amelyeken beszélek: lengyel, német, angol és egy kicsit szlovákul

Közösségi háló, amelyet aktívan használok: Facebook, Instagram, Snapchat

Amit nem tudnak rólam a szurkolók: imádok kávét inni és néha kicsit túlzásba is viszem

Kedvenc színem: nincs

Álmaim autója: BMW M4