A DAC csapatkapitánya a vasárnapi, Rózsahegy elleni találkozón két vitatott szituációban is főszerepet játszott. Az 55. percben az ellenfél kapusa, Macík ütötte el őt a vendégek tizenhatosában, ám a játék tovább folytatódott. „A labda közém és Macík kapus közé esett. Én voltam hozzá közelebb, sikerült is beadnom felette. Macík becsúszott, elérte a lábaimat, tehát mindenképpen volt ott kontaktus. Abban az adott pillanatban belém hasított a fájdalom, de szerencsére nem történt semmi komoly, így folytathattam a játékot,” állapította meg a kassai születésű Huk, aki az ottani labdarúgás neveltje.

A következő szituáció, amely komoly izgalmat okozott a szurkolóknak, a 78. percben következett be, már 1:1-es mérkőzésállásnál. Ekkor Davis szabadrúgását követően Huk a kapuba bólintott, majd a drukkerekhez futott, hogy együtt ünnepeljék meg a vezető találatot, ami sajnos lesállás miatt végül nem lett érvényes. „Elsősorban ki kellett volna pillantanom a partjelzőre, ám abban a pillanatban nem jutott eszembe, hogy esetleg lesről esett a gólom. Úgy tűnt, hogy minden szabályos volt. Természetesen hatalmas érzelmek szabadultak fel bennem, boldog voltam, hogy sikerült megfordítanunk a meccset. Sajnos az asszisztens beintette, így csak egy ponttal gazdagodtunk.”

A rájátszás első fordulójának mérkőzése a 95. bajnoki volt Huk számára klubunk színeiben, ezeken két (szabályos) gólt szerzett. „Az első félidő kiegyenlített volt, főleg a két tizenhatos között zajlott a játék. Sajnos rögtön az első helyzetecskéből gólt kaptunk, így futhattunk az eredmény után. A második játékrészben átvettük az irányítást és az ellenfél piros lapja is besegített nekünk. Ott már minden mindegy alapon támadtunk, csak kár, hogy nem sikerült megszereznünk a második gólt is. A Rózsahegy jól védekezett, mindent beleadtak és egy ponttal távoztak.”

Ahogy azt már a 24 éves, egykori utánpótlás-válogatott is említette, a második negyvenöt percben hatalmas mezőnyfölényben futballoztunk, a B-közép előtti kaput rohamoztuk folyamatosan. Esetenként kézilabdameccsre hasonlító módon szorítottuk be kapujuk elé a vendégeket. Nem lehetett volna valahogy még egyszer bepasszírozni a labdát a hálóba? „De igen, ám az idei szezonban már annyiszor fordítottuk meg a találkozókat az utolsó percekben… Nem muszáj mindig sikerülnie. Ha vasárnap nem mi kapjuk ez első gólt, akkor biztosan megszerezzük mindhárom pontot.”

Az első öt tavaszi összecsapás után 2-1-2-es mérleggel állunk. „Hiányzik néhány pont – például egy a Slovan ellen vagy a két vasárnapi. Ezekkel a tarsolyunkban mindenképpen boldogabbak lennénk. Még kilenc bajnoki van hátra, őrizzük nyolcpontos előnyünket a Rózsahegy előtt, de mérkőzésről mérkőzésre kell haladnunk, és igyekezni mindig a soron következőt megnyerni. Most jön a válogatott meccsek miatti szünet, és alaposan fel kell készülnünk a Slovanra, hogy idegenben minél jobb eredményt érhessünk el. Előre tekintünk, de nem árt odafigyelnünk az alattunk tanyázó csapatokra sem. Elsősorban szeretnénk ismét megelőzni a Zsolnát. Még kétszer is megmérkőzünk velük, így tehát meglesz erre a lehetőség. Bízom benne, hogy sikeresek leszünk, és legalább a tabella második helyét kiharcoljuk.”