Hír

Műfüves pályák – igen vagy nem?

Műfüves pályák – igen vagy nem?

A-CSAPAT
|
Hír
| sze 3.3.2021, Nagy Krisztián, foto: Lelkes Ernő

Az aktuális témáról Világi Oszkár klubtulajdonos, Bernd Storck vezetőedző és két játékosunk nyilatkozik.

A stadionok infrastruktúrájáról szóló Szabályzat szerint a 2023/24-es szezontól tilos lesz a műfüves borítású pályák használata Szlovákia két legfelső osztályú bajnokságában. A Szabályzat eredetileg már 2022 őszén életbe lépett volna, a koronavírus okozta járványhelyzet miatt azonban egy idénnyel elhalasztották. A döntés természetesen a futballstadionok fő pályáira vonatkozik. A műfüves borítású edzőpályák továbbra is engedélyezettek.

A Szabályzat a Szlovák Labdarúgó-szövetség (SZLSZ) és a Ligás Klubok Uniója (LKU) együttműködésének az eredménye, amelyet két évvel ezelőtt maguk a klubok is megszavaztak. A Ligás Klubok Uniójának 13 tagú Elnökségéből nyolcan szavaztak az indítvány elfogadása mellett. A legutóbbi hetekben azonban a Zsolna és a Trencsén – a Fortuna Ligában mindössze ők rendelkeznek műfüves borítású fő pályával – újra megnyitotta a vitatott kérdést.

Az aktuális témával kapcsolatban rákérdeztünk klubvezetőink véleményére, élen a tulajdonossal. Hogyan vélekednek az említett szabályzatról és a műfüves labdarúgásról?

Világi Oszkár, a DAC tulajdonosa: „Volt egy egyezség a Ligás Klubok Uniójával, hogy a következő szezontól már nem lesz műfüves borítású pálya a bajnokságban. Erről egy határozatot is hozott az Unió, amelyet elsősorban be kellene tartani. Ez a határozat azért született, mert a jelenleg érvényes előírások alapján két csapat, a Trencsén és a Zsolna is műfüves borításon rendezhetik a bajnoki találkozóikat. Természetesen a határozat őket is kötelezi. Ha megnézzük a V4-ek országait, vagy akár Horvátországot, akkor láthatjuk, hogy a bajnokság kizárólag természetes borítású pályákon zajlik. A Zsolna például azzal védekezik, hogy az éghajlati körülmények miatt kellene nekik a műfű. Lengyelországban biztosan rosszabbak az éghajlati körülmények, mint Zsolnán, ennek ellenére ott sincs senkinek sem műfüves pályája. Az ilyen borítású pályán más a futball, és a hazai csapatoknak komoly előnyük származik abból, hogy műfüvön edzenek és fogadják az ellenfeleket. Nem véletlen, hogy a Zsolna rendkívül eredményes hazai pályán, idegenben azonban már nem annyira. Azt gondolom, hogy az Unió elnöksége által megszavazott határozatot be kell tartani.”

Bernd Storck, a DAC vezetőedzője: „Nem vagyok túl boldog, amikor műfüvön kell futballoznunk. Teljesen más típusú futballt igényel a műfű. Ha nap mint nap műfüvön edzenénk, akkor meg kellene változtatni a gyakorlatokat is, így az edzések inkább a futsalhoz hasonlítanának: rövidpasszok, gyors labda. Természetes füvön a labda magasabbra pattan, míg a műfüvön a granulátum miatt alacsonyabbra. Azt gondolom, ha meghagyjuk mindkét borítást, akkor az a bajnokság eltorzulásához vezetne. Beszéltem a Zsolna vezetőedzőjével, aki elmondta, hogy az ellenünk való mérkőzésünket megelőzően egész héten műfüvön edzettek, mivel nem volt lehetőségük természetes borításon gyakorolni. Gondolni kell a nyárra is, amikor a pálya több mint 50-60 fok meleg, ilyenkor pedig nem túl kellemes érzés ilyenen futballozni. Úgy érződik, mintha égne az ember talpa. És ha a kinti hőmérséklet több mint 30 fok, akkor 15-20 percenként be kell vizezned a lábad. Ez pedig nagyon veszélyes a futballistákra nézve. Másrészt elég volt megnézni a mi játékosainkat a Trencsén elleni összecsapást követően és láthattuk, hogy sok volt a sérültünk. Ha valaki becsúszik, akkor annak lejön a bőre, a térdek pedig összevissza vannak verve. Az egészségre nézve sem túl előnyös a granulátumon futballozni.”

Dominik Kružliak, a DAC védőjátékosa: „Nyilvánvaló, hogy teljesen más műfüvön futballozni, mint természetes borításon. Mi a fűhöz vagyunk szokva és azt gondolom, hogy csak ezen kellene futballoznunk. Magam is átéltem egy komoly térdsérülést, amelyet műtéti úton kellett helyrehozni, nyolc-kilenc hónapig nem futballozhattam. Műfüvön sérültem meg, méghozzá mindenfajta külső beavatkozás nélkül. A műfüvön keményebb a talaj, és a játékosok is fogékonyabbak a sérülésekre, mint a természetes borításon. Én mindenképpen a műfű ellen vagyok. A Trencsén elleni mérkőzést követően többünknek is különféle sebei voltak, de ez hozzátartozik, így nem igazán szeretném boncolgatni. Inkább azt gondolom, hogy a bajnokság mindegyik csapatának természetes füvön kellene játszania. A műfüvön máshogy pattan a labda, ez pedig előnyt jelent a hazai gárdának.”

Isaac Christie-Davies, a DAC walesi középpályása: „Személy szerint nem igazán szeretem a műfüvet a keménysége és a testre gyakorolt negatív hatása miatt, megnő rajta a sérülésveszély. Nagyban megterheli a bokát, a térdet és a hátat. Angliában télen, ha meg voltak fagyva a pályák, akkor hetente egy-két alkalommal műfüvön is edzettünk, de meccset sosem játszottunk rajta. Azt gondolom, a fizioterapeuták is alá tudják támasztani, hogy ez a borítás túlságosan is megviseli a testet és komoly sérülésveszélyt hordoz magában. A Trencsén elleni volt az első olyan tétmérkőzésem, amelyet műfüvön abszolváltam. Éreztem, hogy a labda is máshogy viselkedik, és ha valaki egész héten természetes borításon edz, a hétvégén pedig műfüvön futballozik, akkor annak nagyon szokatlan ez. A legnagyobb félelmem azonban a sérülésveszély. Kicsit meglepődtem, hogy az elég jó infrastruktúrával rendelkező szlovákiai élvonalban vannak csapatok, amelyek műfüvön futballoznak, viszont erre is felkészültem. A Trencsén elleni összecsapást követően voltak kisebb sérüléseim, a térdemről és a hátamról is lejött egy kis bőr.”

article_bannerarticle_banner