Nyolc napon belül a harmadik rangadón léptünk pályára szombaton kora este. A Slovan elleni idegenbeli fellépést és a bősi kupasikert követően ezúttal hazai közönség előtt bizonyíthattunk a Komárom ellen. A találkozó nem csupán a csallóközi rivalizálás miatt bírt különleges hangulattal, hanem azért is, mert ez volt a DAC történetének 950. élvonalbeli mérkőzése.

„Egy szív, egy nemzet, egy haza” – hirdette hatalmas betűkkel egy felirat a hazai B-közép előtt. A szurkolóink által megfogalmazott gondolat egyértelmű utalás volt a közösség erejére, az összetartozás érzésére és arra, hogy a rivalizáláson túlmutatva is mennyire fontos számukra a magyarság egysége. A pályán mégis ellenfélként álltak egymással szemben a csapatok: sárga-kékek a lila-fehérek ellen.

Néhány perces késéssel indult a mérkőzés, miután az ultrák által begyújtott piros-fehér-zöld füstgomolyag eloszlott a pálya felett. Az első percekben próbáltuk megnyomni a kezdést, Ramadan szögletéből azonban még nem alakult ki veszély. Ezzel szemben a vendégek Tamás révén jelezték először a szándékukat, de a közeli próbálkozás Popović kezében landolt.

A 7. percben hidegzuhanyként ért minket a komáromi gól: a lilák a tizenhatosunkon belül csatát nyertek, Žák pedig őrizetlenül gurított laposan a bal sarokba – 0:1. A VAR is megerősítette a találat szabályosságát, így korán hátrányba kerültünk. Sőt, a 20. percben majdnem kettőre nőtt a különbség, amikor Mashike Blažektől csente el a labdát a felezőnél, egyedül vezethette kapura, de szerencsére mellé lőtt.

A kihagyott ziccer után átvettük az irányítást. Redzic volt a legaktívabb támadónk: előbb egy remek kiugratással Palánt hagyta faképnél, de az oldalhálóba lőtt, majd veszélyes beadásai és lövései is gondot okoztak a vendégvédelemnek. Ouro is próbálkozott, Ramadan beadását centikkel fejelte fölé, majd szabadrúgásból a sorfalban akadt el a labdája. A legnagyobb lehetőségünk a 30. percben adódott: Ramadan ívelt középre a tizenhatos bal széléről, lövésszerű beadása a felső lécről vágódott vissza a mezőnybe – hajszálon múlt az egyenlítés.

Ekkorra már teljesen domináltunk, a Komárom hosszú ideje nem tudott a kapunk közelébe férkőzni, mi támadtunk folyamatosan. Redzic ismét próbálkozott egy távoli bombával, ám a vendégek kapusa, a korábban nálunk is szereplő Száraz hárítani tudott. Ouro, Ramadan és Kapanadze is többször bontogatta a komáromi védelmet, de hiányzott az a bizonyos váratlan húzás, ami góllá érett volna.

A félidő hajrája ismét izgalmakat hozott. Rudzan hatalmas erejű lövését a védőink szögletre mentették, majd Popovićnak kellett öklözve tisztáznia Mashike elől. A ráadás perceiben aztán egy másodpercre ismét ledöbbentünk: a vendégek már ünnepelték második góljukat, ám Kružliak les miatt érvénytelenítette a találatot, így egygólos hátránnyal, de még nyílt eséllyel vonultunk az öltözőbe.

A szünet után kettős cserével frissítettünk: a sérülésből visszatérő Herc és Kacharaba érkezett, Gruber és Kapanadze maradt a kispadon. Már a játékrész elején jeleztük, hogy nem adjuk fel: Ramadan erős lövését Száraz hárította. Nem sokkal később a vendégek kerültek közel a gólhoz, Mashike fejesét Popović bravúrral tornázta ki a léc alól.

Az 51. percben egyenlíthettünk volna: Redzić lövését blokkolták, Djukanović elé pattant a labda, de centikkel mellé gurította. A következő percekben több próbálkozásunk is volt, Ramadan erőből lőtt, Herc szöglete után Nemanić ugrott a legmagasabbra, de nem tudta kapu felé irányítani a labdát. A félidő közepén érkezett Gagua is, majd nem sokkal később Ouro helyére az újonc Corr. A cserejátékosok igyekeztek lendíteni a támadásokon, de Száraz kapus továbbra is nagyszerű formában védett.

A hajrához közeledve egyre nőtt a feszültség, a vendégek kontrákban reménykedtek, mi pedig minden erőnkkel rohamoztunk az egyenlítésért. A 76. percben végre megtört a jég: Redzicet buktatták a tizenhatoson belül, a játékvezető habozás nélkül a mészpontra mutatott. Djukanović állt a labda mögé, és higgadtan a hálóba lőtte – 1:1! A B-közép azonnal rákezdett a „Még, még, még, ennyi nem elég!” rigmusra.

Az utolsó tíz percben óriási helyzeteket alakítottunk ki a győztes gól megszerzésére. Djukanović kisodródva nem tudta visszakanalazni a labdát, Ramadan és Redzić lövései a kapu fölé szálltak, Gagua próbálkozását pedig ismét Száraz fogta. A hosszabbítás perceiben Djukanović és Nemanić előtt is ott volt a lehetőség, majd Redzić fejese a felső lécről pattant vissza a mezőnybe – hajszálon múlt a győztes találat. A hatalmas nyomás ellenére újabb gólt már nem sikerült szereznünk, így a harmadik csallóközi rangadó döntetlennel zárult.

Három pontért szálltunk harcba, végül egy lett belőle, de még mindig dobogót érő helyen állunk a tabellán. Sűrű napok előtt állunk, hiszen szerdán Kassára utazik a csapat, hogy bepótolja a második fordulóban elmaradt bajnoki mérkőzést, majd jövő vasárnap szakolcai vendégszereplés vár ránk.

Edzői értékelés:

Branislav Fodrek (DAC 1904): „Nem könnyű értékelnem. Másképp képzeltük el a mérkőzést. Aktívan, veszélyes játékkal akartunk kezdeni, nyomás alá helyezve a vendégeket, de minden pont fordítva történt. Pontatlanok voltunk, és néhányan talán azt gondolták, hogy magától megy majd minden. Az első gól előtt érthetetlen hibát követtünk el, amikor leálltunk a játékkal. A gól visszafogott minket. A játékosok aktivitását nem vitatom, de hiányzott a türelem és összességében a jobb megoldások a helyzetekben. A második félidő többé-kevésbé rendben volt, de csak futottunk azután, amit az elsőben elszalasztottunk. A kezdés nem volt ideális, fölösleges nyomást helyeztünk magunkra. Kialakítottunk tiszta helyzeteket, az utolsó másodpercben kapufát is rúgtunk, de az első félidőben nem bántunk jól a szerencsénkkel. Az 1:1-es eredmény számunkra csalódás.”

Radványi Miklós (Komárom): „Jól kezdtük a mérkőzést. Már a 7. percben vezetést szereztünk, és azt megelőzően is voltak próbálkozásaink. Betaláltunk, Mashikének pedig volt egy helyzete a másodikhoz, de az nem jött össze. Tudtuk, hogy a Dunaszerdahely minőségi csapat. Főleg a bal oldalon nem működött jól a játékunk, de Gamboš beállásával ez megváltozott. A hazaiak az első félidőben kapufát rúgtak, ám ezen kívül nem engedtük őket nagyobb helyzethez jutni. Számítottunk rá, hogy a második félidőben nyomni fognak, de örülök, hogy ezt – a tizenegyes előtti gyerekes hibát leszámítva – kibírtuk. Örülök annak is, hogy a játékosok éltek a lehetőséggel, amit kaptak. A héten Pillár és Šimko sérülése miatt szinte szétesett a védelmünk, improvizálnunk kellett, és azok a játékosok, akik lehetőséget kaptak, megmutatták, hogy joggal vannak a keretben. Ha a második játékrészben jobb lett volna az átmeneti játékunk, akár újabb gólt is szerezhettünk volna. Ha a mérkőzés előtt azt mondják nekem, hogy egy pontot szerzünk, maximálisan elégedett lettem volna. A játékosokat dicséret illeti a küzdeni tudásért és az áldozatkészségért.”

ÉLŐ SZÖVEGES KÖZVETÍTÉS

DAC 1904 - KFC KOMÁRNO 1:1 (0:1)
Niké Liga, 9. forduló, MOL Aréna, Dunaszerdahely, 2025. 09. 27., 18:00
Játékvezetők: Kružliak - Hancko, Pozor
Nézőszám: 5650
Gólszerzők: 77. Djukanović (11-es), ill. 7. Žák
Sárga lap: 48. Kacharaba, ill. 47. Kiss
DAC 1904: Popović (K) - Kapanadze (46. Kacharaba), Blažek, Nemanič, Mendez (64. Gagua) - Gruber (46. Herc), Tuboly, Ouro (73. Corr) - Redzic, Djukanović, Ramadan
Komárom: Száraz - Šmehyl (K), Špiriak, Rudzan, Palán - Kiss (55. Gamboš), Ožvoda (90. Németh) - Ganbold, Žák, Tamás (69. Ivanics) - Mashike (69. Bayemi)

A mérkőzés statisztikája: