Interjú

Világi Oszkár: Legjobb lenne lezártnak nyilvánítani a szezont

A Šport napilap szombati kiadása a Dialóg na víkend rovatában Világi Oszkárral, a DAC tulajdonosával készített interjút.

A koronavírus által okozott krízishelyzet az élet minden területére nagy kihatással van. A sportvilág leállt és ezzel együtt a mi élvonalbeli pályáink is kiürültek. Több klub is komoly intézkedéseket hozott, a játékosok és alkalmazottak fizetésének lecsökkentését is beleértve. Ez alól a DAC 1904 Dunaszerdahely sem kivétel, ahol a kényszerszünet alatt 40 százalékos fizetéscsökkentés lépett életbe. A Dialóg na víkend rovatában ezt a leginkább beavatott ember erősítette meg nekünk – Világi Oszkár, a csallóközi klub tulajdonosa. A sikeres üzletember, aki tegnap ünnepelte az 57. születésnapját, a beszélgetés során kritizálta a félprofesszionális liga gondolatát, akárcsak az állam segíteni nem akarását a sportkluboknak ebben a helyzetben.

Eddig hogyan bírja a DAC az új koronavírus általi krízishelyzetet?
„Nehezen, akárcsak a többi klub. Nem játszunk, nem is edzünk. Ez természetesen egyúttal bevételkiesést is jelent, hiszen a hazai mérkőzéseinken elég magas volt a nézőszám. Mindenhonnan hiányzik a hangulat: a stadionban és az akadémián is, mert minden gyereket haza kellett küldenünk. Minden üres és nagyon lehangolóan néz ki.”

Önök is meglépték a fizetések csökkentését? Ha igen, kiket érintett ez?
„Igen. Tárgyaltunk a játékosokkal és megegyeztünk velük az alapfizetésük 40 százalékos csökkentésében. A személyzettel és a klub többi dolgozójával is ezt tettük, főleg az arra való tekintettel, hogy jelenleg – a lehetőségekhez mérten – otthonról dolgoznak. Csak azok dolgoznak, akik a pályáinkról gondoskodnak. Ők két műszakban végzik a munkájukat, mert arra a helyzetre is gondoltunk, hogy ha valamelyiküket megfertőzné a koronavírus, és hogy ebben az esetben a másik műszakot használhatnánk az akadémia működésének biztosítására. Azzal is kell ugyanis számolnunk, hogy a pályák szintén a mi tulajdonunk, amelyeket gondozni kell. Tizenhárom futballpályánk van, ezek pedig mindennapi törődést igényelnek.”

Sokáig tartott, amíg megszületett az egyezség önök és a játékosok között a fizetések csökkentéséről?
„Úgy gondolom, hogy viszonylag gyorsan megegyeztünk. Nagyjából egy hét alatt lezárult mindez. Mindenekelőtt igyekeztünk nyíltan kommunikálni a labdarúgókkal. Megmagyaráztuk nekik, hogy meg kell érteniük, mi minden történik körülöttünk. Azt, hogy a jelenlegi helyzet komoly gazdasági befolyással van a klubra. Hangsúlyoztuk: meg kell érteniük, hogy ebben az esetben nekik is fel kell valamit ajánlaniuk… Abból indultunk ki ugyanis, hogy nemcsak a futballklubokban, de sok cégben is elengedhetetlen megszorításokra kerül sor a bérköltségekkel kapcsolatban. A futballisták tehát abszolút nincsenek egyedül ezzel. A kiadásokat mindenhol csökkentik és jelenleg egy egyszerű szabály van érvényben: mindenkinek szolidárisnak kell lennie.”

Meddig tartható fenn a jelenlegi állapot anélkül, hogy a klub ne essen vissza jelentősen? Ez főleg attól függ, hogy a tulajdonos hajlandó-e vállalni a többletkiadásokat?
„Ez pontosan az éremnek az a másik oldala, amit sokan nem látnak vagy nem akarnak látni. Sajnos az egyszerű ígérgetéseken kívül nem léteznek jelenleg kézzelfoghatóbb jelei annak, hogy az állam is segíteni akarná a klubok túlélését ebben a rendkívül összetett helyzetben. Eddig semmi ilyen sem történt. Mi a klubnál eddig nem teljesítjük a kritériumokat, amelyek alapján kérvényezhetnénk azon alkalmazottak bérének visszatérítését, akik jelenleg a korlátozó rendelkezések végett nem végezhetik a munkájukat. Ezért azt vártuk, hogy utasításokat kapunk arra vonatkozóan, hol kérhetnénk segítséget, de eddig mindhiába várunk.”

Lehet ennek az oka az, hogy sokan azt mondják: a futballkluboknak megvannak a maguk vagyonos tulajdonosai, akik mindenről gondoskodnak?
„Csakhogy azoknak a tulajdonosoknak mindenekelőtt a saját vállalkozásukat kell rendbe hozniuk, nem pedig a klubra gondolniuk… Az egy dolog, hogy évekig magunkra hagytak minket ebben, de hogy még most is? Tudatosítanunk kell Szlovákia egyik nagy különlegességét, méghozzá, hogy a kluboknak szinte semmilyen bevételük sem származik a televíziós jogokból. Ez egy szezonra számolva összesen 500 ezer euró, tehát nagyjából együttesenként 40 ezer. A környező országokkal összehasonlítva ez egy teljesen nevetséges összeg. Ausztriában 16 milliót, Lengyelországban 60 millió eurót osztanak szét a klubok között. A mi klubjainknak már csak a belépők vagy az ajándéktárgyak árusításából vannak bevételei, de ez szintén nem egy óriási összeg. Maradnak a szponzori pénzek és a játékosok eladása – mi vár ránk így ezen a téren? Manapság a szlovákiai klubok rendkívül nehéz helyzetben vannak. Tényleg nem tudom, mi lesz a szlovákiai labdarúgással, de általánosságban a sporttal sem. Hogyan élnek túl a kisebb klubok, hogyan lesznek képesek az élvonalbeli csapatok megfelelni a licenceljárás követelményeinek az új szezon előtt. És hogy képesek leszünk-e egyáltalán úgy folytatni az első ligát, mint eddig.”

Ön szerint fenyegethet az a forgatókönyv is, amely szerint Szlovákiának félprofesszionális élvonalbeli bajnoksága lesz?
„A szlovák ligának 12 millió euró magasságában van szüksége televíziós jogokra. Ha erre nincs pénz és félő, hogy az első liga nem lesz professzionális, akkor térjünk inkább át az amatőr labdarúgásra. A munka után összejövünk, és focizunk egyet. És elégedettek leszünk ezzel, illetve elégedettnek kell lennünk. Ha az állam és az állami televízió azt gondolja, hogy nem szükséges a sport, ha azt gondolja, hogy nem kell a futball, akkor mit lehet ezzel kezdeni? Ha a televízióban képesek elkészíteni egy 90 perces műsort pár ezer euróért, a mérkőzések előtti, alatti, azt követő és a félidei szünetben sugárzott reklámokat is beleértve, akkor csökkenteni kell annak a költségvetését. És ha tényleg azt gondoljuk, hogy a futball csak annyiba, pár ezer euróba kerül, akkor ki kell egyenesen mondani, hogy lényegében talán semmilyen sportra sincs szükségünk. Hadd üljön mindenki otthon, hadd nem sportoljon senki. És pont. Évek óta mondom, hogy az, ami nálunk esztendők óta a sportban megy, az mély mazochizmus. Profik és amatőrök kevert ligája? Hogyan fog az kinézni? Milyen színvonal lesz az? Négy csapat professzionális lesz, nyolcban pedig amatőrök futballoznak majd? Akkor inkább kérjük meg az UEFA elöljáróit, hogy a cseh vagy a magyar ligában szerepelhessünk közösen. Ha más sportágakban is működik ez, mint például a kézilabdában vagy a jégkorongban, akkor a fociban miért ne? A klubok ott legalább több pénzt kapnának a televíziós jogokért. A világon mindenhol az ilyen jogokból él a sport, esetleg bizonyos formájú adóengedményekből. Nemrég olvastam egy beszélgetést a Nagyszombat új tulajdonosaival, akiknek teljesen megakadt a vállalkozásuk, hiszen a mozik zárva vannak. Hogyan tudják ebben a helyzetben fizetni a játékosokat, ha saját magukat kell megmenteniük? Emellett ez nem az ő szubjektív kudarcuk, hanem objektív okokból kerültek ilyen helyzetbe. Sajnálom, hogy ilyen keményen beszélek, de ha az állam azt mondja a kluboknak, ez az ő gondjuk, ha azt mondja, hogy nem támogatja a sportot, akkor eléggé valószínű, hogy a sport – abban a formában, ahogy addig ismertük – megszűnik létezni.”

A bajnokságok – a szlovákot is beleértve – a legnagyobb valószínűség szerint nézők nélkül folytatódnak, ha egyáltalán folytatódnak a szünet után. Ez mennyire árt a labdarúgásnak?
„Ez egy helyénvaló kérdés. A nagy bajnokságok bizonyosan nézők nélkül folytatódnak és magam is kíváncsi vagyok, hogy az ilyen helyzetben hogyan leszünk képesek fenntartani a futball népszerűségét, ha belőle, akár csak ideiglenesen is, de kitöröljük a szurkolókat. Semmi ilyet sem éltünk még át ezelőtt, és a futballvilágnak meg kell békélnie a helyzettel. Ezért is várjuk most mindannyian az UEFA további lépéseit, amelynek felelősségteljesen és egyúttal előre tekintően kell viszonyulnia a helyzethez, ami egyáltalán nem lesz könnyű.”

Gondolja, hogy befejezik a jelenlegi szezont a legtöbb európai országban, Szlovákiát beleértve?
„Ebben a tekintetben is először az UEFA állásfoglalását kellene ismernünk. Mindannyian tudjuk, mi történt a belgákkal, akik először befejezettnek nyilvánították a bajnokságot, de erre azt mondta nekik az UEFA, hogy akkor nem ismeri el az európai kupahelyeiket… Mi természetesen részesei akarunk lenni az európai futballnak, szeretnénk bejutni az előselejtezőkbe. Ezért is várjuk, hogy az UEFA engedélyt ad-e befejezni vagy újraindítani a bajnokságokat az egyes nemzeti szövetségek döntései alapján, vagy egy mindenki számára kötelező érvényű döntésről lesz szó.”

Milyen döntést valószínűsít, illetve kíván?
„Ha az UEFA azt mondja, hogy befejezhetjük idő előtt a szezont, akkor szerintem az lenne a legjobb, ha így is tennénk és nem folytatnánk. Azzal, hogy az alapszakaszt követő táblázatot vennénk végeredménynek. Véleményem szerint a csapatok közötti pontbeli különbségek, főleg az élmezőnyben, viszonylag világosan adva vannak, így nem beszélhetünk a nagy versengés elvesztéséről. Ráadásul mindegyik klub már hazaküldte a játékosait a saját országaikba. Lényegében az egész világból kellene őket most összeszednünk. Emellett néhányan közülük az országuk kormányának döntése alapján nem is jöhetnek, másoknak a Szlovákiába való belépést követően kötelező karanténba kellene vonulniuk. Így, ha végül a folytatás forgatókönyve valósulna meg, legalább másfél hónap telne el. Talán még több is. Leghamarabb június elején kezdhetnénk. Pont ezért gondolom azt, hogy legjobb lenne idő előtt befejezettnek nyilvánítani a mostani idényt. Azzal, hogy július 20-án, vagy amikor azt a helyzet alakulása megengedi, elkezdenénk az új, 2020/21-es szezont. Plusz nyáron befejezhetjük a Slovnaft Cup-ot, amely jelenleg az elődöntős fázisában tart, és amelyből megkaphatnánk az európai kupákban szereplő negyedik csapat kilétét.”

Ha végül nem fejeződne be az idény, akkor a jelenlegi táblázat alapján az európai kupaküzdelmekbe kerülő csapatok meghatározásának forgatókönyvén kívül még két reális lehetőség van: vagy olyan együttesek játszanak majd a kupákban, amelyek tavaly nyáron is szerepeltek Európában a 2018/19-es idényben elért helyezésük alapján, vagy a klubok az UEFA-klubegyüttható alapján kapják meg az európai kuparészvétel jogát. Mindkét eshetőség kedvezne a DAC-nak. Ez részben enyhítené a DAC problémáit?
„Igen, jó lenne a nemzetközi kupaporondon szerepelni. De ezzel kapcsolatban is sok a kérdőjel. Minden oldalról azt hallgatjuk ugyanis, hogy a nagy európai kluboknak is komoly gondjaik vannak. Nem világos, hogyan fog kinézni az átigazolási időszak vagy hogy egyáltalán lesz-e ilyen. Nem tudjuk, hogy eladhatunk-e, esetleg vehetünk-e bárkit. A labdarúgás egésze egy nagyon bizonytalan helyzetben van manapság. Az ezt a helyzetet megelőző szabályok összedőltek és a jelenlegi gazdasági helyzet teljesen eltér a néhány hónappal ezelőttitől. Egy nagyon nehéz időszak vár ránk, mert az egész nemzetközi labdarúgás erősen megingott. Ezért sem gondolom, hogy a 2020/21-es szezonban tényleges európai kupasorozatokat rendezhetnek. Ebből a szempontból borúlátó vagyok, mert legalább egymillió kompromisszumot kell megkötnünk, hogy minden működjön. Azt gondolom, hogy legalább egy évig fog tartani a helyrerázódás, és a krízis utáni első normális idényt csak 2021 nyarától élhetjük át.”

Hogyan látja a labdarúgás átalakulását globális szempontból? Mit hoz a jelenlegi krízis?
„Meggyőződésem, hogy több szabályt is meg kell változtatni a gazdasági környezettel kapcsolatban, amelyben most működünk. Szükséges a FIFA és az UEFA egyértelmű álláspontjának az ismerete. Úgy gondolom, hogy be kellene vezetni egy fizetési plafont a játékosoknak. Az átigazolási díjakat szintén meg kellene változtatni, hogy azok a klubok, amelyek kinevelik a labdarúgókat, egy előre meghatározott részesedést kapjanak a harmadik vagy akár a negyedik átigazolásból is. Az anyaklubok díjazásának rendszere ugyanis jelenleg nem igazságos. Itt van továbbá a játékosügynökök kérdése. Magas illetékeket kérnek, ami alapos mértékben deformálja a játékospiacot. Elengedhetetlen, hogy az egész rendszer átláthatóbb legyen.”

Beszéljünk még az MŠK Zsolna tulajdonosának, Jozef Antošíknak a radikális döntéséről, aki felszámolási helyzetbe juttatta a klubot, és futárral kézbesíttette tizenhét játékos felmondólevelét. Mit gondol az ő döntéséről?
„Beszéltem Antošík úrral. Nyomás alá került. Letett az asztalra egy megoldást és amikor a másik oldalon nem talált elég megértést, azt tette, amit a törvény és a szerződések megengedtek neki. Én mindig azt mondtam, hogy a klub van az első helyen, majd jön a csapat és csak utána az egyének. A klubnak túl kell élnie, ezek az érdekek az elsődlegesek. Jozef Antošík valószínűleg tudatosította, hogy ha életben akarja tartani a klubot, meg kell hoznia egy ilyen döntést. Főleg, ha a játékosok között nem talált partnert a beszélgetéshez. Ha valaki a saját pénzét rakja bele a futballba – ő pedig már több évtizede ezt teszi -, akkor annak az embernek hatalmában áll meghozni az ilyen döntéseket.”

Végezetül egy labdarúgáson kívüli dolog: hogyan tekint a koronavírusra a sikeres üzletember szempontjából? Mennyi ideig fog még Szlovákia gazdaságilag szenvedni amiatt, ami lesújtott ránk?
„Mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk, hogy egy nagyon kis piac vagyunk. Minden, ami Szlovákiában történik, jelentős mértékben függ a globális piacoktól. Másképpen mondva: az, hogy nálunk gyárt-e a Volkswagen, nemcsak az államunk és a kormányunk támogatásától függ, hanem elsősorban attól, hogyan döntenek a cég központjában Németországban. Ott határozzák meg, hol és mit fognak gyártani. Szlovákia sehogy sem tudja befolyásolni az ilyen eseményeket. Nekünk ezért most főleg arra kell összpontosítanunk, hogy segítsünk a vállalatoknak, amelyeket értékesnek és fontosnak tartunk. Amelyeknek van hozzáadott értékük. Ezeknek kell segítenünk a túlélésben. Később, amikor a gazdaság újra magához tér, olyan eszközök létrehozása szükséges, amelyekkel az új cégeket támogatjuk. Azt feltételezem ugyanis, hogy ez időszak alatt sok cég megszűnik, ám egyúttal lesznek olyanok is, amelyek a nulláról kezdik újra. Ha szeretnénk életképesek lenni az országunkban, tanulnunk kell a hibákból. A határok jelenlegi lezárása mellett, de összességében is nagyon fontos elkezdeni rendkívül komolyan venni a kis- és középvállalkozóinkat. Mindenekelőtt róluk kell gondoskodnunk, mert ők kulcsszereplői a mostani összetett időszaknak.”

Forrás: Miroslav Antol, Šport napilap, 2020. április 18., 4-5. oldal

Kapcsolódó hírek

Interjú