Horváth Béla: „Fantasztikus érzés, az ilyen élményekért érdemes focizni! Hihetetlen dolog három pontot szerezni azok után, ahogy a meccs alakult, na meg egy ilyen erős ellenféllel szemben. Talán nagyon kevesen várták, de mi bíztunk magunkban. Azért szép a sport, mert aki az utolsó pillanatig hisz magában, nagy dolgokra képes. A szerencsével szembe kell menni, és végül a mi oldalunkra állt. Véleményem szerint Otti szépítő gólja 1:2-re volt a döntő momentum. Akkor érezni lehetett, hogy a csapat új erőre kapott, és elhitte, hogy kiegyenlíthet, de akár még nyerhet is.”

Peter Štepanovský: „Az első félidő után is bíztunk benne, hogy megfordíthatjuk az eredményt. Boldog vagyok, hogy sikerült. Az edző a szünetben végrehajtott néhány változtatást a felállásban, és arra buzdított, ugyanúgy támadjuk le őket, mint az első félidőben, és bízzunk benne, hogy van még esélyünk fordítani. Remek érzések vannak bennem, csak az bánt, hogy a görcsök miatt nem tudtam végigjátszani a mérkőzést. Még fel kell építenem az erőnlétem.”

Pavol Penksa: „Nem azt mondom, hogy világbajnokok lettünk, de ilyet egy labdarúgó egyszer él át egy szezonban, vagy akár tíz szezonban. Ez egyszerűen fantasztikus. A félidőben azt mondtuk, hogy küzdünk tovább, és tudtuk: nem szabad újabb gólt kapnunk. Ami biztos is volt, hisz hazai pályán az életben nem kapok három gólt. A szlovák Neuerrel ilyen nem fordulhat elő (nevetés). Lehet, hogy lebecsültek minket, ráadásul a lábukban volt a Slovan elleni, nehéz szerdai összecsapás. Reméltük, hogy ha agresszívak leszünk és megszerezzük a szépítő gólt, tudunk lőni egy másodikat is. A harmadik egy bónusz volt, hatalmas élmény. Az öltözőben balkán, szlovák és magyar zene szól, én a bajnokok szót skandáltam, mert nem csak arról van szó, hogy ma egy olyan csapatot vertünk meg, mint a Trencsén. De hogy ilyen történések után… Otthon bukfencezni fogok örömömben.”

Hogy láttad a kapott gólokat? „A trencséni játékosok rendkívül technikásak, az első gól előtt ennek köszönhetően könnyedén jutottak a tizenhatos közelébe. A másik irányba mozogtam, Holúbek kapura lőtt, és a megpattanó labdára már nem volt időm reagálni. A lövés a közelebbi kapufához jött, talán beadást vártam. A második? Nem szabadna megtörténnie, de ilyen a foci, és az öngól is hozzátartozik. Mário el akarta rúgni, egyszerűen rosszul találta el, és a labda a hálóban kötött ki. Talán ha előre láttam volna, de nem vártam, hogy tényleg a kapuba talál. De ha nem vesztettünk volna 2:0-ra, ki tudja, hogyan alakult volna. Győztünk, a három pont otthon maradt, és ez a legfontosabb!”

Darijo Krišto: „Ez volt a legjobb mérkőzés a téli átigazolásom óta. Sok volt az emóció, hiszen két öngól után a szünetben kétgólos vesztésre álltunk. Az edzők azt mondták, nyerhetünk, és igazuk lett. Küzdöttünk, és a második félidőben minden a mi oldalunkra állt. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a stadionunkban ismét nem kaptunk ki, ez szuper érzés.”

Roland Černák: „A pályára lépésem előtt azt mondta az edző, hogy igyekezzünk minél hamarabb megszerezni a szépítő találatot. Csapatként játszottunk, és ennek köszönhetően képesek voltunk fordítani egy olyan ellenféllel, mint a Trencsén. A büntető előtt arra gondoltam, hogy ha belőjük 3:0-ra, az hihetetlen lesz. Erre az érzésre nem találok kifejezést.”

Roman Sabler: „Az edző azzal küldött a pályára, hogy legyek aktív, támadjam meg a védőket, próbáljak gólt lőni, és megfordítani a mérkőzést. Ismerem a trencséni játékosokat, tudtam, mi az, ami sikeres, vagy sikertelen lehet ellenük. Tudtam tehát, hogy keményen kell ellenük játszanom. A nézők motiváltak, hogy minden egyes párbajba teljes erővel menjek, és kezdjek valamit a meccsel, próbáljak gólt szerezni, vagy legalább gólpasszt adni. A meccs utáni érzések kiválóak, hiszen hozzájárultam a meccs megfordításához. Talán egy picit mérgesít, hogy nem szereztem gólt, mert volt rá elég helyzetem. Edzésen valószínűleg belövöm az ilyeneket, de például az első helyzetet a kapus remekül fogta, minden elismerés neki. Az első gól előtt adtam egy visszapasszt, a másodiknál Otti fellőtte a labdát, felugrottam a védővel, a labda mögénk ment, és Kornél fantasztikusan fejelte meg. És a harmadiknál lerántott a védő, egyértelmű tizenegyes volt.”