Gratulálunk a zsolnai győzelemhez. Hogyan láttad a mérkőzést, amelyet a kispadon kezdtél, majd a második félidőben beálltál és eldöntötted a három pont sorsát?
„Szerintem remekül kezdtünk, a piros lapig kiválóan futballoztunk. Nehéz volt egy játékossal kevesebben, de büszke vagyok a csapatra, amiért ennyi energiát fektettünk a meccsbe, oroszlánként küzdöttünk. A hazaiak nem dolgoztak ki túl sok gólhelyzetet és bár egy a tizenhatoson kívülről érkezett lövéssel betaláltak, azt végül les miatt nem adták meg. Nagyon jól védekeztünk és az egyik helyzetünket kihasználtuk. Tökéletesen megvalósítottuk az edzői stáb által felvázolt forgatókönyvet.”

Miként emlékszel vissza a gólodra?
„Kapanadze lövése után rögtön tudtam, hogy vagy a hálóban köt ki a labda, vagy elém fogja ütni a kapus, ezért szorosan követtem a támadást. Nem volt egyszerű dolgom, a labda nagyon gyorsan pattant elém, de egyből tüzeltem, megvolt bennem a kellő magabiztosság. Nagyon boldog vagyok, hosszabb idő után voltam újra eredményes. Remélhetőleg ezen az úton megyünk tovább. Zárásképpen megnyertük az első idegenbeli összecsapásunkat a rájátszásban, ez pedig jót tesz a csapatszellemnek és az önbizalmunknak a soron következő, remélhetőleg két találkozó előtt.”

A mostani idényben két gólt lőttél, de a mérkőzések túlnyomó többségében balhátvédként szerepeltél, szombaton viszont támadóként léptél pályára. Mennyire nehéz hosszú idő után ismét csatárként játékba avatkozni?
„Nem annyira nehéz, hiszen a pályafutásom kezdetén támadó voltam. Megmaradtak bennem a belém rögzült mozgások, dolgok. Talán a biciklizéshez tudnám hasonlítani, amelyet ha egyszer megtanulunk, sosem felejtjük el.”

Tisztában voltatok azzal, hogy a Nagyszombat 0:1-es hátrányban volt az első félidőt követően?
„Igen, a kispadon ülők tudták. Amikor pályára kerültem, 1:1 volt a Spartak találkozóján az állás. A döntetlen jó lett volna nekünk, de nem volt ráhatásunk az ottani végeredményre. Mi megtettük, amit meg kellett tennünk, egy nehéz meccsen begyűjtöttük a három pontot. Most viszont a saját kezünkben van a sorsunk, ha megnyerjük a soron következő – remélhetőleg – két találkozót, akkor ott leszünk az európai kupaporondon. Tudjuk, mennyire fontos ez a klubnak, készen állunk a kihívásra.”

Már kedden jön a play-off első felvonása, amelyen a Nagymihály csapatát fogadjuk. Mire számítasz a keletiek ellen?
„Természetesen ismerjük az ellenfelet, de más hozzáállást, mentalitást várok tőlük, hiszen egyfajta kisebb kupapárharcként tekintenek a play-offra. Egy mérkőzésen dől el, ki jut tovább, és hogy ki esik ki. Szerintem harcias szellemben utazik hozzánk a Nagymihály, minden bizonnyal egészen a lefújásig keményen fognak harcolni. Viszont mi is így lépünk pályára és a hazai környezet komoly előnyt biztosít számunkra. Felkészültünk, hogy a saját remek szurkolóink előtt megharcoljunk velük.”

Sorozatban másodszor kerültél be az idény álomcsapatába. Milyen érzés a legjobbak közé tartozni?
„Boldog vagyok, amiért a tavalyi után idén is helyet kaptam az idény tizenegyében. Aki futballozik, azt tudja, hogy nem az a nagy dolog, hogy egyszer elérünk valamit, hanem az, hogy ha sikerül megismételnünk. Büszke vagyok magamra, de természetesen ez a siker nem jöhetett volna össze a csapattársaim segítsége, támogatása nélkül. Szintén jár a köszönet az edzői stábnak, amelynek a tagjaival nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ismét jó formába lendüljek, hiszen a kezdet nem igazán volt könnyű.”

Ramadan személyében még egy DAC-futballista is tagja a legjobb tizenegynek. Valakit esetleg hiányolsz még közülük?
„Elsősorban nagyon örülök Ramának, hiszen a szezon második felében mutatott eredményességünk nagyrészt az ő jó formájának köszönhető. Ha választanom kellene még valakit, Brunettire esne a választásom, de többen is megérdemelnék, hogy ott legyenek velünk az álomcsapatban.”