A Balla vezetéknév már Béla érkezése előtt sem volt ismeretlen a DAC-ban, hiszen édesapja, idősebb Balla Béla is magára öltötte a sárga-kék mezt. „Már öt-hat éves koromban kihordott a stadionba, így hozzá hasonlóan én is a focin nőttem fel. A DAC összes hazai mérkőzésére kilátogattunk,” eleveníti fel a dunaszerdahelyi labdarúgással való első kapcsolatait.

És nem állt meg a lelátóról való szurkolásnál. „Amikor Dunaszerdahelyen kezdtem meg az alapiskolai tanulmányaimat, a DAC játékosa lettem. Itt ismertem meg a sportág alapjait, és végigjártam az összes ifjúsági kategóriát,” említi meg.

Édesapja már nem volt a klub aktív játékosa, amikor megtette első lépéseit a DAC-nál. „Térdproblémái voltak, ezért nagyon hamar befejezte a pályafutását,” magyarázza. Balla apukának azonban sikerült kellőképpen megfertőznie fiát a labdarúgás szeretetével, és Béla egész életében a focival foglalkozik.

A tehetséges futballista - akinek a labda volt a mindene - a középpályán találta meg a helyét. 1995. március 4-én, még a 19. születésnapja előtt debütált az A-csapatban, mikor öt perccel a találkozó vége előtt lépett pályára cserejátékosként. „Sároseperjesen játszottunk,” eleveníti fel a húsz évvel ezelőtti debütálás emlékezetes pillanatait. Az első lehetőséget Jozef Valovič edzőtől kapta.

Valovič távozása után Szikora György kezébe került az irányítás, és Balla pályafutása az A-csapatban megtorpanni látszott. „Mikor kikerültem az ifi csapatból, valamiért nem voltam Szikorának szimpatikus. Bár jó futballistának tartott, valamilyen okból kifolyólag nem számolt velem. Egy időre az akkor második ligában szereplő Bőshöz kerültem kölcsönjátékosként, ahol erős csapat volt. A visszatérésem után, nagyjából 1996-tól már a keret stabil tagja lettem,” konstatálja Balla, akinek tehetsége a szlovák ifjúsági válogatottak összeállítóinak is feltűnt.

A DAC-ban Jozef Adamec érkezését követően eresztett gyökeret. Stabil helye volt a csapatban, és folyamatosan játszott függetlenül az edző személyétől. Ez egészen 1999-ig így ment, amikor a nagyszombati Spartakhoz igazolt.

Boldog pillanatokat, de ugyanakkor csalódásokat is átélt a DAC mezében. Ezeket így összegzi: „Igyekszem mindig pozitívan tekinteni a dolgokra, akár a múltról, vagy a jövőről legyen szó. Persze volt néhány rossz élményem a DAC-nál töltött pályafutásom során, sőt még a második ligába is kiestünk. Viszont egy év múlva vissza is tértünk a legfelső osztályba. Kiváló közösséget alkottunk, tele hazai játékosokkal. Megemlíthetem Gögh Árpit, Zsákovics Tibort, Radványi Mikit, Šanta Petit - ők minden környékbeliek. És nagyon jó csapatunk is volt a klubban uralkodó akkori állapothoz képest. Remek volt a hangulat, így sok pozitív dolgot éltem meg.”

Két nagyszombati év után egy rövid időre visszatért Dunaszerdahelyre a 2001/02-es szezon során. „Lényegében a Bacsfa vásárolt ki Nagyszombatból, de meg kell említenem, hogy az egészségügyi gondjaim már akkor kezdődtek. Azt megelőzően még fél évig szerepeltem a DAC-nál a második vonalban,” pontosítja.

Pályafutása Nagyszombatban töltött időszaka alatt két morva csapat is komolyan érdeklődött iránta - a Brünn és a Zlín, ám végül nem lett semmi az átigazolásból. „A Brünn nagyon szeretett volna a soraiban tudni, de sajnos a nagyszombatiak nem engedtek el. Számomra viszont egy más dolog jelentette a legnagyobb kihívást. Moszkvából, konkrétan a Lokomotivtól kerestek. Már megvolt az érvényes előszerződés, de végül nem tudtam magam rászánni a költözésre. A feleségem ugyanis az első gyermekünket várta, így az átigazolás nem történt meg,” fedi fel a hátterét annak, végül miért nem ment Oroszországba.

Több szezont töltött alacsonyabb osztályú osztrák bajnokságokban: a bécsi és a Landesligában is szerepelt. A 2004-es év elején a DAC-cal kezdte meg az edzéseket, de már nem tért vissza játékosként egykori sikerei helyszínére.

Mi történt az Ausztriából való hazatérése után? „Illésházán játékos-edzőként dolgoztam, és az aktív pályafutásomat Nyékvárkonyban fejeztem be hasonló szerepkörben,” válaszolja a ma 39 éves Balla.

A stoplis szögre akasztása után edzői karrierbe kezdett a DAC ifjúsági csapatainál. Hogyan tud együttdolgozni az U14-es korosztályba tartozó srácokkal, van lehetősége tehetséges fiatalokkal foglalkozni? „Mindegyik csapatban akadnak tehetségek, azonban meg kell nekik mutatni a helyes irányt.  Saját maguknak kell ezt felfogni és megfelelően hozzáállni, ha a futball e világában akarnak élni. A Csallóköz mindig híres volt arról, hogy születtek itt tehetségek. Ez az én időmben is igaz volt, és ma sincs ez másképp.”

A játékosként szerzett gazdag tapasztalatait igyekszik az edzői szakmában is hasznosítani. „Szeretném átadni a fiataloknak mindazt, amit a futballtól kaptam. Több jó edző keze alatt is szerepeltem. Tőlük megtanultam néhány dolgot, tapasztalatot szereztem. De többet szeretnék nekik nyújtani, mivel a labdarúgás folyamatosan fejlődik. A robbanékonyság, gyorsaság és a fizikai rátermettség egyre inkább előtérbe kerülnek. Szeretek fiatal labdarúgókkal dolgozni,” meséli az ifjúsághoz fűződő viszonyát.

Örömmel látja, hogy az utánpótlás-nevelés lassan de biztosan a DAC-vezetők szívügyévé válik. „A klub elsőrendű filozófiája az, hogy minél több olyan játékost neveljen ki, akik ha felnőtt korba lépnek, az itteni A-csapat tagjaivá válhassanak,” támasztja alá.

Balla edzői Euro B-licensszel rendelkezik. „Szerencsésnek érzem magam, hogy egész életemben azzal foglalkozhatok, ami érdekel, és amit szeretek. Remélem, hogy még hosszú ideig így lesz. A futball az életem, minden időm ennek szenteltem, és ebben a család is támogat,” hangsúlyozza.

A családban nincs futballista utódja. „Fiam nincs, két lányom született,” jegyzi meg. A sport viszont a vérükben van, és nem csak az édesapjuk által. „A feleségem is sportolónő, atléta volt,” említi meg. És ki tudja, mit hoz a sors… Ha esetleg a DAC-nál női focicsapat alakul, lehet, hogy a Balla név ismét feltűnik a pályán. Ezúttal női kiadásban…      

Névjegy: Balla Béla

Dunaszerdahelyen született (1976. március 16-án). A DAC neveltje, hat éves korától szerepelt a klubban. A DAC összes ifjúsági korosztályos csapatát végigjárta, és az 1994/95-ös szezonban debütált az A-csapat színeiben. Az 1995/96-os szezon felében kölcsönjátékosként Bősre került. Visszatérése után 1999-ig a DAC sárga-kék mezét viselte, egy szezont a másodosztályban is eltöltött a csapattal. Ezt követően a nagyszombati Spartakhoz igazolt (2000-2002), majd visszatért Dunaszerdahelyre, ahol a 2001/02-es idény tavaszi felében a második ligában szereplő DAC színeiben játszott. DAC-mezben 59 mérkőzésen lépett pályára a legfelső osztályban, öt gólt szerzett. A másodosztályban 43 alkalommal szerepelt, két találat fűződik a nevéhez. A klubtól való távozását követően osztrák alacsonyabb osztályú bajnokságokban játszott, és megfordult Diósförgepatonyban is. Játékos-edzőként az illésházi és a nyékvárkonyi csapatot is irányította. Pillanatnyilag a DAC U14-es korosztályát és egyúttal a lúcsi felnőtt csapatot is vezeti. Egykori válogatottként több ifjúsági kategóriát is megjárt, egészen a huszonegy éven alatti korosztályig.                 

Harsányi László